2011. április 23., szombat

In the name of love!


Esterházy Péter (hungarian novelist):She loves me

She loves me (12)

There's this woman.She hates me.Her eyes are as grey as mine,
and since mine are as grey as my mother's, when our eyes meet, it's like I've
made it home.From a distance her body is like a girl's, from close up,like a clay pit.
Her arms are heavy, her lips grainy, like raspberries.She bullies me all the time.
Tells me not to worry (Don't worry, be happy!), she's fine, her health couldn't be better,
she's one hundred per cent OK.And she slaps me on the back, like a mischievous child.
Besides, she as born under a lucky star, she feels.After all, so many wonderful things
happen to her.They come in droves.For instance?For instance, my face.The way it can whatchamacallit, beam.And that look of surprise!...And no man has ever said thank you to her,
at least, not quite like this.But I mustn't take it to heart.I see only her lap, neither her heavy arms, nor her raspberry lips, nor the little-girl clay pit.Please!Pe-lease!I shriek, squeal, beg.Could that be what she has in mind?Could this pe-lease be my thank-you?
And that her head's been spinning ever since, the world turning round with her, oh so much ecstasy, so much abundance, and she can feel everything once again, like when she was a little girl, her body, it sings, it tingalings, it breaks into song, and can't I get it through my thick skull, it has opened up, like a flower.But I mustn't take it to her.

Egy nő (12)

Van egy nő. Gyűlöl. A szeme olyan szürke, mint az enyém. És minthogy az enyém olyan, mint a mamámé, ezért úgy pillantok az ő tekintetébe, mintha megérkeztem volna. A teste messziről, akár egy kislányé, közelről, mint egy agyagbánya. Széles a karja, málnás a szája. Szünös-szüntelen fenyeget. Hogy én csak ne aggódjam. Ő nagyon is jól van, kiváló állapotban. Hundert procent, és hátbavág, akár egy csínytevő kölyök. És úgy érzi, szerencsés csillagzat alatt született, hisz annyi csodás dolog történik vele, egyik a másik után. Nevezetesen? Nevezetesen éppen az én arcom. Ahogy az mizélni tud, ragyogni meg csodálkozni…! És őneki férfi még nem mondta, vagy így nem mondta, hogy köszönöm. De én csak ne aggódjam. Pusztán az ölét látom, se a széles karját, se a málnás száját, se a kislányos agyagbányát. Kí-írlek, kí-írlek, így sípol a hangom, sivít és könyörög. Erre gondolt? Ez a kírem volna a köszönöm? És ő azóta szédül, forog vele a világ, ez a gyönyörűség és bőség, és ő újra érez mindent, akár gyerekkorában, énekel a teste, dalol, danász, értsem meg, kinyílt, akár egy virág. Én csak ne aggódjam.


source: We heart it, Google books and Dia könyv


8 megjegyzés:

Annemarie írta...

jok a fotok, na ez az igazi "nude" ;),nem a koromlakk. Jon h szetdobaljam a ruhaimat s kirohajak a mezore :))) Esterhazy tudta ;)

Rick Forrestal írta...

I love your post today. Love the story, love the pic.

Ciao.

Andrés Corella írta...

The pics..fabulous as always!..The story is just mesmerizing so beautiful!

xx
Andy
The Black Label

Bog-Bog írta...

Na, megint lemaradtam egy posztodról, olyan rohanás volt az elmúlt pár nap, most próbálom utolérni magam. Szóval az előzőhöz: én is azt hittem, hogy igazi az a szobor!
És ez: hmmm, nem is tudom megfogalmazni, megint sikerült a gondolataimat megkavarnod a novellával :-) Angolul nem is olvastam el, szerintem nem tudná visszaadni azt, amit magyarul!

chloe chante írta...

love youre blog!
I'm following now!
wanna follow me?
love,xx

Holly G. írta...

szeretem ezt a könyvet, bár időnként elég durva, mégis jó olvasni valamiért.
szép lett ez a post is.:)

xx

Névtelen írta...

szia!
tetszik ez a csemege. igazán ízletes kis csemege a mai napra. köszönni.

és vigyázz, esterházy nevéből kimaradt az R betű. javítsd, kérlek, mert ha valaki laikus, aki nem ismeri a nevet utánanézne a könyvnek, nem talál rá.

szép húsvétot!

Elektra írta...

So beautiful and very inspiring!

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...